Előadás és reflexio


Itt, ahol  már  jó 10 éve élek, csak néhány  ember ismer , a munkámról nekik csak nagyon keveset meséltem.
Azonban beilleszkedésem az új életteremben azzal kezdtem, hogy a könyvtárba  beiratkoztam, s ott  így hamarosan  lettek ismerőseim. Mikor egy  olvasókör kezdeményezésről hallottam, azonnal  beálltam  közéjük. Ennek már  több mint  négy éve. Persze ott szóba került, hogy mi volt a munkám nyugdíjba vonulásom előtt, így  a vezetőnk  nagy vonalakban tudta, hogy egy olyan  pedagógiával dolgoztam ami  nem  szokványos a magyar oktatásban .

Ez évi januári összejövetelünkre  felkért, hogy tartsak előadást a Freinet pedagógiáról. Nagyon örültem a felkérésnek, és felkészültem is rá rendesen.

Sikeres  jó hangulatú összejövetel volt, de részemről itt le is zártam a dolgot. Örültem, hogy beszélhettem erről  a számomra fontos pedagógiáról, de  nem  gondoltam rá, hogy bármilyen  módon szóbajön  valaha is.

S ma nagyon meglepődtem, mert  véletlenül rábukkantam, hogy  egyik olvasóköri  társam, cikket írt róla a város  folyóiratába , a Budörsi Naplóba, nem sokkal az esemény után.

Nagyon pontos, és nagyon szép, szeretetteli írást.
 ( Én  ma  olvastam , milyen szerencse, hogy a net  megőrzi a dolgokat )

Örülök, hogy maradt nyoma ennek a januári előadós- beszélgetős két órának, s  közreadom
.
Ezúton is köszönve írójának Borhegyi Évának és az olvasókör  vezetőjének Tóth Zoltánnak!

Régi beszélgetőkörökről készített  naplóbejegyzéseket választottam képes illusztrációnak  most utolsó  munkahelymről, ahol  beszédhibás, diszes  és  más   SNI-is tanulóim voltak Kislétszámú osztályban, Ezért van, hogy  csak néhány gyerek   szerepel egy-egy körben. A képeket mindig  maguk választották ki maguknak.





Az alábbi  linken található  az írás az ugrás opcióval:

budaorsinaplo.hu/az-ilyen-iskolaban-kort-alkotva-ulnek








Az ilyen iskolában kört alkotva ülnek”





A Budaörsi Olvasókör a PostART-on

Tegnap este Porkolábné Kóra Zsuzsa, nyugdíjas pedagógus tartott előadást a Freinet pedagógiáról a Budaörsi Olvasókörben, amely ezentúl új helyen, a PostART-on tartja összejöveteleit.

A Freinet pedagógia korántsem új oktatási módszer, hiszen már az 1980-as években Magyarországra érkezett Franciaországból, de mára – méltánytalanul – szinte kikopott a magyar iskolákból. Ijesztő és tragikus, hogy helyette és más hasonló, a gondolkodásra és a kreativitást előtérbe helyező módszerek helyett még mindig csupán a tananyag egyoldalú, száraz közlése jelenti a pedagógiát – hangzott el tegnap, azaz január 10-én este a Budaörsi Olvasókörben, ahol Porkolábné Kóra Zsuzsa, nyugdíjas pedagógus tartott előadást. Tóth Zoltán, a kör vezetője beszélgetett vele.
Az előadó a Freinet módszert tanítóként alkalmazta eredményesen a nyolcvanas évek második felétől, először Nagykovácsiban, majd egy olyan budapesti iskolában, ahova elsősorban tanulási zavarral küzdő gyerekek jártak.
Zsuzsa Nagykovácsiban nőtt fel és a nagyszülei tanárok voltak. Ő maga először képesítés nélküli óvónő lett, másodikosokkal kezdte tanítói pályafutását Nagykovácsiban. Hamar elkezdte foglalkoztatni, hogy lehetne mindenkinek megtanítani a tananyagot. Pályázatot írt az írástanítás módszertanáról egy oktatási újságba, ami alapján meghívták az Oktatás Kutató Intézet konferenciájára és kerekasztal beszélgetésen vitatták meg, hogy a pedagógia szakma vagy művészet. Majd 1987-ben meghívták egy Freinet táborba, és itt tapasztalta meg, milyen az, ha az oktatás nem a hagyományos módon történik. E tábor két vezetőjével, Galambos Ritával és Horváth H. Attilával közösen adaptálták 1988-ban általános iskolára a Freinet módszert, olyan harmadikosokkal, akiknek a szülei beleegyeztek ebbe.
Az ilyen iskolában a napot azzal kezdik, hogy a teremben széthúzzák az asztalokat, kört alkotva ülnek a széken és beszélgetnek. Beszélgetőkört hoznak létre szó szerint és átvitt értelemben is. Ettől megváltozik minden, hiszen a tanár nem a gyerekek felett áll, és a gyerekek nem izgulnak, ha szólniuk kell.
Magyarországon 1988-ban alapították meg a Freinet alapítványt, melynek tagjai akkoriban kéthetente összejöttek és maguk közé hívták mindazokat, akik akik később alternatív iskolákat nyitottak. 1989-ben egy pályázaton hetvenezer forintot nyertek, amiből Zsuzsa már akkor számítógépeket is vásárolt.
Mitől tér el még ez az oktatási módszer a többitől? Ennek illusztrálására az előadás előtt Kóra Zsuzsa körbejárt, és a hallgatóságnak színes papírból kellett választani és letépni egyet, amit utána fölragasztottunk egy közös lapra. Majd Zsuzsa megkérdezte, vajon melyik fecnit szedhetjük le a lapról úgy, hogy a kialakult „ábra” ne változzon. Hamar rájöttünk, hogy egyiket sem. A gyerekekkel is minden tanév elején így csináltatott egy szép mozaikképet, amit kiraktak a falra és a gyerekek eldönthették, hogy ez most csak osztálydekoráció vagy az életük alapja. Fontos, hogy munkánk eredménye megjelenjen abban a térben, ahol vagyunk és bizony az a tanáron múlik, hogy egy gyerek mit érez, hogy tényleg olyan-e ő mint mindenki más, vagy nem, és ha más, baj-e az.
Ehhez kellett megváltoztatni a pedagógiai módszert és kellene újra. Hiszen a tananyag nem egyformán megy bele mindenki fejébe, mert nem vagyunk egyformák. Például a munkakártya az egyik olyan feladat, ahol a tanár A/4-es lapokra érdekes, színes képeket ragaszt egy témáról és kérdéseket ír rá. A válaszokat pedig a gyerekeknek a tankönyvből kell kikeresni, kis csoportokban, amiről utána kiselőadást tartanak. Mindenki választhat a 4 munkalap közül olyan témát, amelyik jobban érdekli. És mivel ezek a táblára ki vannak ragasztva, ez sokkal jobban motivál, mintha a tanár csak szárazon felsorolja az információkat. A tárgyi tudás megszerzése mellett ez a módszer fejleszti a problémamegoldó készséget, a beszédkészséget, a figyelem pedig fennmarad akkor is, amikor a többi munkalapról feldolgozottakat meghallgatják a tanulók egymástól.
Az első olyan osztályt, ahol Zsuzsa már elsőtől a negyedik osztályig a Freinet módszerrel tanított, ötödikben senki nem akarta átvenni a felsős tanárok közül – mesélte. – Bár nem voltak rosszindulatúak és kollégái nem akadályozták a munkáját, azért fenntartásokkal fogadták, hogy a „szabadon tartott” alsósokkal mi lesz, ha felsőben át kell állniuk a hagyományos tanításba. Majd megkezdődött a tanév és már október elején jöttek a dicséretek, hogy bizony a gyerekek remekül teljesítenek.
A Freinet módszer vagy inkább mozgalom alapelve, hogy a tanításnál minden egyes gyereket külön-külön látva és értékelve kell kiindulni a gyerek és a tananyag között olyan kapcsolatot, olyan környezetet létesíteni, hogy a gyerek akarjon tanulni. Hiszen alapvetően minden gyerek tanulni akar, ezért tud már egyévesen járni, két-három évesen beszélni stb. Ha valami érdekli, annak elsajátításába nagy energiát fektet. És a jó tanár ebben kell, hogy segítsen. A hagyományos módszer sajnos inkább kiöli ezt a vágyat.
Előfordult – folytatta mondandóját Zsuzsa -, hogy negyedikeseknek tanította meg a hatodikos anyagot, konkrétan a hatványozást, mert a szorzást tanulva a gyerekek érdeklődtek, hogy mi történik, ha egy számot önmagával szorzunk. Természetesen válaszolnia kellett és nem előre szaladt ezzel, hanem megfelelt a gyerekek igényének. „Egy pedagógus a gyerekért dolgozik, semmi másért. Ha másért dolgozik, akkor nem azt csinálja, ami a dolga.
Az országos felméréseken az ilyen vagy hasonló szellemben nevelt gyerekek jóval a minimumkövetelmény felett teljesítettek, és Zsuzsa régi tanítványainak a nagy része diplomás, sikeres illetve külföldön van. S akik pedig itthon maradtak, gyakran kérdezik tőle, hol van olyan iskola, ahol úgy tanítanak, mint Zsuzsa őket, mert a gyerekeiket oda szeretnék járatni. Sajnos nem igazán tud már ajánlani.
A beszélgetés után tegnap este természetesen a hallgatóság is kérdezhetett. Mi a különbség a Waldorf és e módszer között? A Waldorf esetében egy témát járnak körbe több irányból, míg Freinet nem ennyire kötött, előfordul, hogy ha valami jobban izgatja a gyerekeket, akkor azzal többet foglalkoznak, mégis jobban illeszkedik az adott tananyaghoz, csak máshogy dolgozza fel. Egy másik hozzászóló szerint a jövő a felé megy, hogy nem is kell tudás, elég, ha azt megtanulják a gyerekek, hogy hol keressenek rá. Az osztályozás is szóba került, és kiderült, hogy e módszer szerint is írtak dolgozatokat ugyanúgy, mint mások, és nem egyformán lettek jók. De nem az volt a lényeges a gyerekek számára, hogy összességében ki milyen tanuló, hanem az, hogy ki miben jó, jobb, mint a többiek, és a miatt meg tudták becsülni egymást. Azután azt is hallhattuk, hogy a dolgozatok javításánál kevésbé frusztráló, ha a tanár nem aláhúzza a rosszat pirossal, hanem rajzol belőle valamilyen állatot (például hernyót) és úgy jelzi a hibát.
A pedagógus idézi elő, ha egy gyerek nem akar tanulni – összegzett egy hozzászóló, de Kóra Zsuzsa igyekezett megvédeni a tanárokat. Hozzátéve, hogy sajnos többségük azokat a metodikákat viszi tovább, amikkel őt tanították anno, és bár a főiskolán, egyetemen tanulnak tantárgypedagógiát, előfordul, hogy ezen belül azt a feladatot kapják, hogy töltsék ki az elsős matek munkafüzetet, de ez nem pedagógia. S bár tanítanak számukra a módszertanokról, de csak úgy, hogy hát ilyen is van, így mire bekerülnek egy iskolába, el is felejtik.
Egyre többször halljuk, hogy a PISA-felmérésben rosszul teljesítenek a magyar gyerekek. Miért? – vetődött fel. Mert az nem tudást mér, hanem a tanítás kvázi hatásfokát, eredményét. A gyereknek gondolkodni kell tudni, véleményt nyilvánítani, dönteni. Erre a hagyományos tanítás nem tanítja meg a gyerekeket.
Egy tanítónak melyik módszerrel van több munkája, a Feirnet-vel vagy a hagyományos „rabszolgaképzővel”? – kérdezte egy férfi. Attól függ, jól akarja-e csinálni – válaszolta Kóra Zsuzsa. Neki ugyanannyi idejébe került mindkettő, hiszen a hagyományos módszerrel előtt is sokat készült az óráira. A különbség a sikerességben volt.
Egy szintén tanár a hallgatóság soraiból visszatérve a szakma vagy művészetre (Kóra Zsuzsa szerint szakma) azt fejtegette, hogy nagyon egyéni, ki hogyan tanít, és a tanár karizmatikussága igen meghatározó. A diákok azt szeretik, arra figyelnek, aki túllép a hagyományos kereteken, plusz van benne valami megragadó. És neki az a legnagyobb siker, ha a felnőtté vált gyerek mondja azt, hogy azért lett belőle ez meg az, mert ő tanította.
Végül még kiderült, hogy Magyarországon azért is szűnhetett meg teljesen a Freinet módszer szerinti oktatás, mert azok a tanárok, akik ismerték az állami iskolákból átmentek a magániskolákba, a Waldorfba és a Rogers-be, és ott megint mást vártak el tőlük. Ám Kóra Zsuzsa azért reméli, újra felfedezik majd maguknak itthon is tanárok, és nemcsak az általános iskola alsó osztályaiban, hanem a gimnázium végéig. A világban a módszer él és terjed, kétévente van egy nagy, nemzetközi találkozó (a Ridef), ahol összegyűlnek a világ Freinet pedagógusai, mintegy öt-hatszázan és csoportokban tanácskoznak, dolgoznak. Ez is egy fiatal magyar pedagógusnak motiváció, hogy eljusson egy ilyen tanácskozásra
........................................................................................................................................................................
Utóirat.
Érdekes, hogy  ez a cikk ma jutott a látókörömbe. Délelőtt a könyvtárban egy olyan könyvre bukkantam, ami  egy padagógus  sajátos hangvételű összefoglalója  40 éves  pályafutásnak. Belelapozva egyból magával ragadott,  s azt gondoltam  rögtön, hogy erről írni  fogok  majd  az utimorzsák blogomban.  S letáve az olvasáűst még azon morfondíroztam magamban, hogy milyen régen akarok írni a pályáról amiben oly nagy örömöm volt. Talán meg kellene  tenni végre. S mindezek után este  ez a  cikk  kerül a szemem elé. 
 A könyv amit ez úton is nagy  szeretettel ajánlok mindenkinek. (szülőnek, pedagógusnak egyaránt: 
Frank Mc Court:  A tanárember

A Freinet pedagógiáról dióhéjban 1. (Miértek és hogyan-ok) Oktató más néven munkakártyák






Volt egy előadásom , s nagyon érdeklődő közönség hallgatta a mondandómat a Freinet pedagógiáról. Örömmel töltött el minden   perce.
https://youtu.be/MFLeeFkA8Mw
Hazafelé  mégis  azt gondoltam, hogy mi mindenről nem beszéltem ami  fontos lett volna, talán sokkal fontosabb is  mint amit  elmondtam..

Most  megpróbálom - több  bejegyzésben ugyan -, de összefoglalni és elmondani amit fontosnak tartok,  a Freinet pedagógiáról, a felőle  érdeklődőnek ..
-----------------------------------------------------------------------------------------------

Alapvető  célom volt   a pályára lépésem  első  napjától kezdve, hogy a rám bízott  gyermekek mindegyikét megtanítsam a legfontosabbakra.

 S ebből adódott a legtöbb szakmai  problémám is a pályám elején, magammal. Nagyon hamar  szembesültem azzal- mint mindenki ezen a pályán-, hogy nem halad egyszerre előre  a tananyaggal  az osztály. s  rövid  idő alatt  kialakulnak a 2-es, 3-as, 4-es  -5-ös  értékek az osztályzatokban, amik ugyanakkor egyáltalán  nem annyira   fontosak szerintem , mint amilyen hit  fűződik hozzá.

Az ember tisztessége,  segítőkészsége, önzetlensége, szavahihetősége, becsületessége, munkabírása, munkavégzésnek színvonala nem az iskolai érdemjegyekből következő dolog.

Az egész  tananyag- számon kérő /értékelő  rendszer igazságtalan és  irreális.

Igazságtalan, mert pillanatnyi eredményeket véglegesnek, sőt meghatározónak tekint,

Irreális , mert  a különböző munkakörök, munkatevékenységek sikeres elvégzéséhez, legkevésbé  van szükség arra, amiket az általános, középiskolai  ismeretanyag formában  a gyerekek fejébe kíván egy-egy tantárgy betölteni.

 Lehet-e, kell-e  egy tananyagot  (-az olvasás, írás  és az alapvető számoláson kívül) ) mindenkinek egyformán  megtanulnia,  egyformán  értékesnek éreznie? Nyilván nem. Ezt minden pedagógus  tudja  egy hónapnyi munka  után. De ha nem, akkor miért csak az érdemjegy  fontos  belőle ? MIÉRT nem lehet a tanítás  folyamatába beiktatni valami olyan módot amitől a gyerek és a pedagógus is  jól érezheti magát a munkájában?

A FORDULÓPONT  akkor jelent meg számomra amikor  megismertem a Freinet -pedagógia  OKTATÁSI KÁRTYA RENDSZERét.  Rögtön  láttam, hogy ez  egy olyan  híd / kapocs lehet köztem  és a gyerekek  és a feladatom között ami mindannyiunknak kedvez.

Nekem az a célom, hogy  Ők  foglalkozzanak a tananyaggal.

Elolvassák / Meghallgassák amit  én  akarok   mondani az adott anyagról!
Végezzék el a szükséges  feladatokat azzal kapcsolatban!
Tanulják meg ami  fontos belőle vagy általa!

S ezek bármilyen tantárgyat és tananyagot  veszünk alapkövetelményei a pedagógusnak, a HOGYAN  a  nagy kérdés  ebben!

A tanulóknak  meg az a céljuk, hogy lehető legjobbat  hozzák ki  a maguk  számára  az adott   napból, bármilyen  tananyag, vagy  tanári elképzeléssel is kerülnek szembe!

S  a kettő között nem túl sok  kapcsolati pont van a mai  iskolai módszertanokban.

Most azon a  4  oktatási kártyán  keresztül  mutatom be ,- ami a fenti   videóban is megjelent-, hogy miről szól és hogyan  formál - diákot és pedagógust egyaránt ez a  munkamódszer

Az első követelmény kapcsolatot  teremteni a  diákkal!
A  diák  aktuális  tudásával
személyiségével
érdeklődésével
a saját  fejlődése  érdekében meglévő tenni vágyással

Mindezt  úgy, hogy
 a pedagógus  az órán nem közvetlen irányítója  annak, 
hogy a gyerekek mit csináljanak személy szerint. 
A  diákok szabadon választják  ki melyik  feladatsort   fogják  elvégezni!

Ehhez persze  a pedagógusnak jól át kell  gondolnia, hogy mire  akarja az adott tanórát és  tananyagot használni.
Ilyenkor  szokták  javasolni a differenciált feladatvégzést  , a hagyományos  pedagógiában  mint módszertani javaslatot. S persze ez is egy  alternatíva, csak egy   fontos dolgot hagy  figyelmen kívül.

A gyereknél senki sem tudja jobban
- a tanára sem!- ,
hogy aznap,
azzal a tudásszinttel és
aznapi pszichés állapotában Ő  melyik                                                                                                feladatsort  végezné el a legjobb hatásfokkal.

A tanítói és  tanulói   tevékenység 
 hatásfoka igen fontos  tényező.

Ez az a pont 
amiben a pedagógus és   diák is egyaránt  érdekelt!

A nem odafigyelő  diák, 
a" falra hányt borsós  nap" 
 se nem  jó érzés, 
se  nem hatékony  
a pedagógus számára  . 
Ellenkezőleg, 
az  kidobott, 
elpocsékolt idő számára.

Azonban , ha  mindenki   elvégez  valamit a feladtok  közül, s annak eredménye az óra végén  látható, érzékelhető , sőt összeáll egy egésszé,  akkor az nem elpocsékolt idő volt. Az, hasznos munkával telt idő volt a pedagógus  és  a gyerek számára is!
...............................................................................................................................................
 A  Freinet  házaspár ezelőtt már 70-80  évvel, világosan látta és alapvető "technikaként " használta . a levelezést arra , hogy kicseréljék, megvitassák gondolataikat, pedagógusok és  gyerekek egyaránt  és megismerkedjenek távoli iskolák, pedagógusok  és diákok egymással, egymás munkájával, eredményeivel,.
A kapcsolattartás, a gondolalatcsere , azóta -az internet  megszületésével, elterjedésével- természetes. mondhatnám nélkülözhetetlen részévé  vált emberek millióinak.
Ugyanígy az oktatókártyáik egyik   ága: a műveleti kártya a mai gyermek és felnőttek számára  természetes része az életüknek , hiszen az kindertojásos, legós,  lapra szerelt bútoros életükben természetes módon megtanulja kicsi és nagy egyaránt a különböző műveleti rajzok "olvasását", használatát.

Az OKTATÓ KÁRTYÁK  (  munkakártyák más néven) egy  másik csoportja a Freinet pedagógiában az új ismeretet tanító / gyakoroltató / feldolgozó  oktató kártyák  rendszere.

Első példámban erre  a technikára  egy ismeretterjesztő írás feldolgozásáról van szó.

Második  példámban pedig  egy nyelvtani fogalom  megismertetése és  az ismeret  elmélyítése, megtanítása a kártya célja.

Ugyanígy készítettem  matematikai, természetismereti , történelem, és rajz  témakörökre is. Mindezekből jól  látható, hogy  gyakorlatilag minden  tantárgyban alkalmazhatóak  az oktató kártyák.
Kis  kreativitás és műveltségi  területek összekapcsolása a kulcsa  mindössze.

Ezek az oktató kártyák mindig  az osztályban kapnak helyet.
A gyerekek bármikor  elővehetik, elvégezhetik újra, vagy  utólag ha hiányoztak például, amikor használatba  került. Így állandóan kéznél lévő "ismeretbankot" alkot a számukra.
 Segítve az önálló ismeretszerzésük útját .
S természetesen  saját  maguk is  készíthetnek,
 s egy idő után  készítenek is  tapasztalatom szerint.

A filmbéli  oktató kártyák  részletes  bemutatása tehát. (Ami már rég nem tananyag. Kirostálódott, átíródott az elmúlt  28 év során. ( ennyit arról, hogy  mi mennyire  fontos adott esetben)
Az oktató kártyák  feladatai azonban rögzítették, hogy  miről szólt az  adott  ismeretterjesztő  írás ,
s egyúttal  azt is  jól megmutatja, hogy feldolgozásának milyen  formáit kínálta fel.

Először is ami  közös bennük:

  • Mindegyik  tartalmaz  képanyagot -vizuális információt-. (de nem túl sokat!) Ez nagyon fontos, mert a gyerekek csakúgy mint a felnőttek először a képek információit rögzítik magukban, sokszor már ennek alapján meghozzák  döntésüket.
  • Mindegyiken megtalálható, hogy melyik  olvasmányhoz/ vagy témakörhöz kapcsolódik. Ezzel már  be is sorolódik egy rendszerbe. Jelen esetben az irodalomba, de ugyanakkor   azt is megmutatja, hogy kapcsolat van  - környezetismeret-történelem- építészet témakörökhöz is.
  • Mindegyik  oktató kártyán vannak  kérdések az adott tanulandó, megismerendő anyag  valamelyik részletét érintően. Itt egyiken inkább történelmi jellegűek  (Hány éves? , Hány kőből épült? ..),, Másikban építészeti  jellegűek ( keress képeket hasonló épületekről! Mikor épült, Ki tervezet?  Mit neveznek az országház kalapjának?) Vagy  épp az országházban  folyó munkáról szólnak (Keress képeket az országházban  folyó munkával kapcsolatban! (Mit tudsz arról kik  dolgoznak az Országházban?
  • Mindegyiken van  írásfeladat is. (vagy kikeresni és kimásolni egy adott részt, vagy  önállóan megfogalmazni gondolatokat.( keresd meg  a szövegben...és írd le!, Írd le azt a mondatot ami a képhez tartozik!, Írj 3-4 mondatos  beszámolót  az Országház könyvben neked legjobban tetsző képről...)
  • Mindegyik lehetőséget ad  egy kis önálló  tovább gondolásra, alkotásra az adott szöveg olvasását követően. ( pl (Készíts montázst!, Keress napilapokban képeket!...)
  • Bármelyiket választhatja a tanuló. Ezt se befolyásolni, se  bírálni  nem lehet a pedagógusnak. Segíteni Őt, hogy a választott  feladatokat el tudja  végezni, az viszont  kötelessége!
  • A feladatvégzésre  szánt idő leteltével  az oktató kártyákkal kapcsolatos  feladatok megoldása viszont az osztály előtt kerülnek bemutatásra. Így mindenki értesül minden fontos eleméről a feldolgozás módjainak, s a hozzá kapcsolódó produktumok is bemutatásra kerülnek. 
  • Ahhoz, hogy mindezek teljesüljenek, mindenkinek el kellett olvasnia  az adott  írást és írnia is kellett vele kapcsolatban.  (Tehát az a minimális cél, hogy olvasson, és írjon a tanuló mindenkinél teljesült!) Ennél sokkal több, hiszen  a  szövegben  való  keresés, lényegkiemelés gyakorlása is megtörtént a feladatok kapcsán! Sőt még alkotó tevékenységek is kapcsolódnak a munkához az alatt  30-35 perc alatt amit erre  fordítana egyébként is az ember az órán
  • A végére került  ugyan, de az egyik legfontosabb eredménye az oktató kártyákkal / munkakártyákkal  történő  munkának, hogy a pedagógus idejét  valódi  tanításra  fordíthatja  a tanórán. Hiszen  ott és abban és annak  segít ahol szükség van rá, ahhoz, hogy minden tanuló előbbre juthasson ismereteiben.
  • A tanulók e feladatvégzési móddal folyamatosan  gyakorolják a döntéshozatalt. Van amikor  jól, máskor  rosszul  mérik fél teljesítőképességüket. Egy biztos, nem háríthatják másra a felelősségüket a döntésükben. Megtapasztalják, hogy fontos pontosan  elolvasni a szöveget, s nemcsak érzéseikre  hagyatkozni a döntésben. S ennek bizony az életükben  igen fontos szerepe lesz majd.






A második példám a melléknév fogalmának  kialakításához  nyújtott segítséget , annak  megértésében és  a fogalom elsajátításában tanulóimnak

Mi az ami közös ezekben az oktató vagy  más néven munkakártyákban?
  • Mindegyik, egy  -a gyerekek  érzelmeihez közel álló - képpel  hívja fel magára  a figyelmet. Olyannal aminek akár  saját   szereplői, megfigyelői lehetnének.
  • A feltett kérdésekre különböző- nem túl gyakran  használt szavakat is hoz fel példának. Ezzel is felkeltve a szavak által jelzett érzelmek sokszínűségét, a passzív  szóismeretet.
  • Mindegyik  megfogalmaz egy olyan kérdést ami személyessé és természetessé teszi a gyermek számára , hogy  szavainkat érzéseink  kifejezésére is használjuk Akkor is  is ha ezeket nem rendeztük   eddig még egy külön csoportba,  ismerjük őket. Tehát nem valami különleges, ismeretlen dologról van szó, hanem épp ellenkezőleg, egy nagyon ismert  dolognak az érzéseknek, színeknek, hangulatoknak adunk egy szakkifejezést.  A második kártyán a fokozásnak nevezett nyelvtani fogalommal kerülnek   közeli ismeretségbe.
  • Mindegyik  kártya a továbbiakban az osztályban bármikor  elérhető, elővehető, használható. Az osztály  tudásbankjának része innentől.


mellékneveket  kapunk!




Kérdés, hogy mindig  több   oktatókártyát kell-e  készíteni?
Természetesen  NEM !
Egy   kártyán belül is megoldható, hogy  különböző feladatok  jelenjenek meg rajta. S akkor  azokból  választ mindenki magának egyet, vagy akár többet, ha ahhoz van kedve, ideje:

Az alábbi ilyen. Célom az  volt, hogy  a gyerekek gyakorolják az igeragozást, igék  gyűjtését.

Ez itt is  egy képi közléssel van indítva.
A zölddel, feketével és  naranccsal írt  feladatok között választhattak a gyerekek. A bevezető piros betűs  szöveg felidézi az igéket. No nem a kérdőszavaival, hanem konkrét, ismert példákkal, s persze a képek megerősítik ezt.

Az a tanulókra van bízva, hogy melyik  feladatot   végzik el, Bármelyiket is választják az igékkel  fognak  foglalkozni , az biztos. Mindenki maga  dönti, el, hogy szabványos gyakorlást végez, vagy kreatívabb szógyűjtéssel teszi  próbára  magát.
Miért kellene mindenkinek   unottan  az igeragozást írogatni, mikor már   biztos tudása  van e téren ?
De, miért kellene a többiek szógyűjtésével  foglalkoznia  annak akinek   az igeragozás nem megy elég jó, vagy csak  elég fáradt ahhoz, hogy  kreativitáskodjon?
Ha a pedagógus  döntene abban, hogy ki mit csináljon, akkor  az  elvenné a felelősségét a tanulónak saját maga iránt. A cél azonban épp az ellenkezője. Ezekkel a munkaformákkal olyan felnőttekké válnak a gyerekek akik megtanulják a  mindennapok  választásai, döntései  által, hogy felelősek saját magukért, eredményeikért


A következő  munkakártya, egy klasszikus  gyakorlást  segítő  feladatsor  első osztályban. 
Megint egy  jó üzenethordozó kép. A gyakorlás fontos  dolog. Anélkül nincs   bevésődés és tudás, de ezt akár élvezni is lehet.( mint ahogy a képen látható fiú arckifejezése mutatja is)
A bal alsó sarokban lévő  piros , zöld, kék  vagy   sárga háromszög azt jelentette  a gyerekeknek, hogy azok  gyakorló feladatokat tartalmaznak. Jelen esetbe a kerek  10-eshez   jutás fontosságát  az összeadásban .
Egyszerű de nagyon fontos gyakorlat. A biztos  tudás  megszerzése  ebben igen fontos. mert  a későbbiekben  100-as 1000-es körben is ezt az analógiát  használjuk a fejszámolásnál. 
Itt nincs szükség semmi másra ,csak egy egyszerű kapaszkodóra, a hogyan is kell csinálni a feladatokat. Egyfajta "kindertojásos" műveleti lártya

Egy másik  lehetőség pl. matematika  tantárgy esetében a különböző tananyagok összekapcsolása révén  egy  általános  fogalom megismertetése. Ez épp egy harmadikos matematika  tananyag , a  szimmetria  fogalma.
 Mily szerencse, hogy a  harmadikos irodalom anyag épp a középkor, Mátyás király  történelmi , építészeti és  népmesei feldolgozása is.  Van mihez kapcsolódni
A különböző területek összekapcsolhatódnak egy geometria  fogalomban!
S mily nagy szükség lesz erre  a későbbi  tanulmányok sőt az életük során is. Bármilyen  szakmát  tanulnak majd, arra  mindig szükségük lesz, hogy az egyensúlyra, illetve annak  tudatos  megteremtésére törekedjenek.  Ehhez azonban kellenek  kapaszkodók. kellenek esztétikai  élmények is. S ha már ilyen jól egységet alkot a harmadikos  tananyag  kár lenne  nem  megmutatni a gyerekeknek, ezt az egységet, komplexitás.
S kár lenne   nem  ösztönözni őket arra, hogy fedezzék fel maguk körül. Miközben  szinte mellesleg, a geometriai  szakszó és a hozzá tartozó fogalom is  beépül tudásukba.

Egy kis  kiegészítést kell még tennem  ezen  oktatókártya  elé, mert nélküle, csak   nagy nevek   Donatello-----Michelangelo) -akár  fellengzősnek  is mondható,  felsorolásnak  tűnhet . Azonban ebben az eseteben ez egy visszautalás  a gyerekek egy évvel korábbi TV mesék  projektjére. Amely akkor nagyon sok pozitívummal, jó élménnyel zajlott és zárult le. Amelyről a másodikos korukban  könyvet írtak,  újságot   készítettek, hogy az összes  élményünket meg tudjuk örökíteni a későbbi  időkre. Így számukra  nemhogy ismeretlenek   , hanem épp ellenkezőleg nagyon is ismertek  voltak e  reneszánsz  nagyságok nevei. Ezért is írtam ide  az elejére  pirossal, mert tudtam, hogy ez olyan  közös élményünk amihez mindannyiuknak van  kapcsolódási pontja.

https://freinetnk.blogspot.hu/2012/08/morzsak-osztalyujsag-1992_13.html






Végezetül egy olyan   oktatókártyát   választottam ide, ami  azt  mutatja meg, hogy az ember  milyen  kincseket kap a gyerekektől , ha nem a hagyományos  úton  , hanem  e  pedagógiával  dolgozik.
A tanulandó dolog ez esteben a gombvarrás volt, amit az egyik kislány átalakított magának egy  képpé.   Természetes része a folyamatnak hogy a pedagógus is tanul,  a tanítványaitól, fejlődik, s legfőképp nem ég ki! Kölcsönösen inspiráljuk egymást!


A blogomban a munkakártyáknak egy  külön  sorozatot szenteltem már. Jó szívvel ajánlom Önnek  ha   érdekeli még ezen felül is

https://freinetnk.blogspot.hu/search/label/munkak%C3%A1rty%C3%A1k


Két internetes címet  ajánlok , azoknak akik eredeti forrást szeretnének böngészni. Mindkettő  a Freinet pedagógia  nemzetközi szervezetének oldala.  Az első az ICEM_FINEM oldala, a második a következő nemzetközi Freinet találkozó hivatalos  oldala. Még lehet jelentkezni az idei (2018-as) RIDEF-re, amely most  Svédországba  kerül megrendezésre.

https://www.icem-pedagogie-freinet.org/une-education-populaire-en-pratique

http://www.ridef.one/2017/10/30/work-in-progress/