Életünk könyve 2001 - 2006. / 1.rész

Először is köszönöm a fiúknak, hogy meghívtak és  vendégül láttak osztálytalálkozójukon tegnap.

Nagy élmény volt! S ráadásul  még az  Életünk  könyve  is , amelyt 5 éven át  vezettünk szorgalmasan, újra kezembe  kerülhetett. Most megkaptam kölcsönbe, hogy  feltehessem  Freinet-s blogomra.

Bár a tisztán Freinet pedagógiával működtettet tanítói  pályám, az előtte  való tanévben   Nagykovácsiban  véget ért, amit csak lehetett  megőriztem és adaptáltam új munkahelyelemen, a Palotás Gábor  Beszédjavító  Általános Iskolában.

Nagy köszönetem kolléganőnek és későbbi barátnőmnek  Annának, aki boldogan pártolta, segítette törekvéseimet, s  így végül is ketten  sikerre  vittünk jó néhány  Freinet technikát. Egyszerre  kerültünk az iskola  alkalmazásába, s az addigi gyakorlattól teljesen eltérően - bár nem ez volt   a vezetés   eredeti koncepciója-  úgy alakult,  hogy   egymás mellé  kerültünk. S nagyon hamar   kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk a legtöbb  fontos dologban. Ami a munkánkban is hamar  eredmények   hozott.  Jól  tudtunk együtt dolgozni, s  tanítványaink is hamar  kitűntek a többi osztály közül eredményeikkel.

Mint az iskola  neve is jelzi, ide  már  olyan gyerekek kerültek csak akik  valamilyen  hátránnyal indultak - átlagos társaikhoz képest. Beszédproblémák,  diszkalkulia-diszlexia , s  egyéb problémákkal. De  számomra  ez  nem  volt  se  akadály, se  probléma, hogy Freinet eszközrendszerét bevessem a haladás  előmozdítása  érdekében. Elsőként a beszélgetőkört és  az Életünk könyvének vezetését   indítottam  útjára. S ma kezemben tarthattam! Így  elhatároztam, hogy meglehetősen hosszú szünetem után, újra  jelentkezem, és közzé teszem ennek az osztálynak az ÉLETÜNK KÖNYVÉT . Igen vaskos  könyv lett, úgyhogy  több részletben tárulnak fel majd  oldalai.

Mit kezdhet az ember egy teljesen ismeretlen  gyerekcsoporttal, új munkahelyen, új kollégával    az első órában? 
A színeket hívtam segítségül.
Mindenki választhatott színt magának a színes lapjaimból,s  elmondhatta, hogy mi az ami neki az adott színről eszébe  jut. S ezt  rögtön le is  írtam előttük egy füzet első lapjára, beragasztva a z választatott színéből egy darabkát.
Majd az adott színek felhasználásával kialakítottunk egy közös  képet.  ( Ez lett, ezt követően   minden tanév első  napjának az egyik legfontosabb programpontja) Így mi mással is kezdeném ezt a bejegyzést mint   ezekkel az oldalakkal




10 -en voltak, s mint látható, abból a szempontból is  különleges  volt ez a  tanévkezdés, hogy nem szeptember 1-én hanem már  augusztus 29-én elkezdődött, egy szerdai  napon a  2001/2002 -es tanévben

S mivel természetesen  írni még nem tudtak, meg arról sem  fogalmuk, hogy mi az Életünk könyve   én jegyeztem le amiket   mondtak.  Apróságoknak  tűntek, de  számomra  akkor is és most még inkább fontos mondatok ezek. Pl. egyik sétánk után készült rajzhoz fűzött  rövid mondat: LÁTTUK, HOGY HOGYAN HULLIK LE A  FÁRÓL A LEVÉL. A rajz is nagyon klassz,  de  felfedezés -"tettenérés" boldogsága is az, amit  közvetít ez a rövid  mondat.  Az a figyelem, ahogy  van  a gyerek az őt körülvevő világban.  Rohanó életünkben  megállunk-e egy hulló  falevél  mozgását   figyelni? Elmerülünk-e  egy környezeti  pillanat nagyszerűségében úgy ahogy azt egy  gyerek  teszi? Én pont ezt akartam bennük erősíteni, azzal, hogy az életünk könyvébe  betettem. Hogy  tapasztalják meg, érezzék meg,   fontosak a gondolataik, felfedezéseik.
Most felnőttként találkozva velük azt látom, nem volt hiábavaló  munka  az Életünk Könyve   számukra. Egyrészt mindannyian emlékeztek rá, hogy  vezettük, másrészt  elmondásaikból, beszámolóikból , szalonna sütési előkészületeikből azt láttam, nagyon is  jól  érzik magukat a természetben. Szuperül megoldják  a felmerülő  helyzeteket!


Az első félévben többször   is voltunk  közösen   itt-ott.
Planetáriumban, Tropicáriumban, vagy csak sétálni az akkor készült  Millenáris  parkban,  nézni a tóban úszkáló  halakat, játszóterén  várasat  játszani.

Mindezeknek nyoma  van az Életünk könyvében a  mai napig. No  meg  a hétvége utáni beszélgetőköröknek,m amikre  szintén  emlékeztek a fiúk  tegnapi  találkozásunkkor. Persze nem a konkrét   beszélgetésekre, hanem a tényre, hogy a  napokat  beszélgetőkörrel kezdtük, s csak utána jöttek az "iskolai " feladatok.
Tehát az életünk  könyve egyaránt  helyet   adott a saját, egyéni élményeknek, gondolataiknak, megfigyeléseiknek, ,csakúgy mint a közös  programok  rögzítésének. Mindennek ami  az Ő életükben akkor  fontosnak látszott.

Planetárium
  Tropicárium

színház- Diótörő


Vagy  csak beüzemeltük a madáretetőt



Iskolán kívüli események is az Életünk könyve   oldalaira  került. Minden úgy ahogy az egy  első osztályos  gondolkodásmódjában,  szemléletében megjelenik. Ahogy ez a korábbi osztályaimban is történt.