Fejszámoláshoz, gyakorlásként , 0-100ig, összeadás-kivonás

A  fejszámolás, számolás gyakorlása elengedhetetlen  a jó  rögzítéshez.  Ha  már túl vagyunk, fogalomkialakításon 10-es körben, akkor gőzerővel az összeadási és kivonási mechanizmus  begyakorlásáé a főszerep.
Csakhogy ehhez nagyon sokszor kell  ugyanazt a számolási műveletet elvégezni. Mert  alapvető természetesen a megértés, az önálló reprodukálási készség tudása  a 10-en belüli összeadás s kivonás   terén, ez azonban még nem  elegendő a biztos  számolni tudás  szintjéhez. Azt  nagyon sok  összeadás és kivonás elvégzésével lehet csak  birtokolni.
Ami annyit jelent , hogyha azt kérdem egy  tanítványomtól, mennyi  17-9 , akkor a válasza gyorsan és zökkenőmentes s  főleg pontosan meg is érkezik  3-6 másodperc alatt. Ennek eléréshez azonban sok  gyakorlásra van szükség. Ezeket a  gyakorlatokat mindig le is  írni, az  nagyon  hosszadalmas és nem  túl hatékony  módszer- még azoknak a  diákoknak sem akik egyébként dominánsan  motorikusan   rögzítenek.
 
Íme  egy lehetséges  gyakorlási forma  ami  gyors, segítséget is  nyújtó, s napi 5 perces használattal nem is túl   fárasztó, ugyanakkor mégis hatékony.
 
A számfogalom kialakításánál, többször írtam , hogy alapvető segédeszköznek a "kézügyben lévő "  saját  kezük használatát  tartottam fontosnak.
Erre  épít ez a  gyakorlási forma is, hiszen a műveletek  kiinduló tagja az ujjakon megjelenő mennyiség. Hiszen nagyon fontos annak belsővé válása, hogy bármikor  maga elé tudja képzelni az adott mennyiségét, már anélkül is, hogy a valóságban  kinyitni hozzá az ujjait. A számolás  persze  még ekkor  is  az ujjakon történik, csak  gyorsabban , mert nem kell már hozzá mozgatni az  ujjakat (ki vagy becsukni) elég csak gondolatban megtenni azt. S ez által gyorsabb is.
Abban az a esetben ha pedagógus  támogatja első perctől az ujjakon történő számolást - mint ahogy én is tettem mindig- ez a szakasz önkéntelenül kialakul a gyerekben. Csak addig nyitogatja, csukogatja az ujjait egy gyerek valóságosan, míg szüksége van rá. Amikor már teljesen  automatikus számára  a mennyiségek fogalma. (hogy mennyi 3, 9, 6 , 8,  1) s tudja azt is, hogy az összeadásnál kinyitni kell még ujjakat, a kivonásnál meg  becsukni az adott mennyiséget, akkor  magától áttér  arra, hogy mindezt fejben   tegye meg.
 
Ezt a fejben lévő  műveletsort segítik a lapjaim. Az ujjak  visszautalnak a  számolás tanulás kiindulós szakaszára. Megadják a biztos alapot., amihez már fejben csak a többit hozzá kell képzelni.
 
A 100-on belüli összeadás kivonás alapja 20-on belüli biztos  számolni tudás. A többi már csak algoritmus. Azt kiszámolni  másodikban, hogy mennyi  37-9 sokkal könnyebb és gyorsabb, kevesebb energiát igénylő munka, mint annak  rögzülése, hogy 17-9  az mennyi.
 
Én ezeket a  lapokat eleve  úgy használtam, hogy pontos eredmény  esetén, nem a következő lapot vettem, hanem az algoritmusokból párat hozzávettem. Egyfelől mert  a gyerekek nagyon is  szeretik a  szabályosságokat, másfelől, mert  távlatokat is  mutat számukra, hogy  milyen új tudásra tehet szert egyetlen  kis számolással
 
pl. 5+2= 7,         15+2 = 17,        25+2= 27.            35+2= 37
     7-3 = 4,         17 -3 = 14         27 -3= 24,            37- 3= 34
   12-5 = 7          22- 5 = 17         32 -5 =27             42- 5= 37
 
Napi  5 perc gyakorlás  még a  nyári szünetben sem megeröltető.
 
Otthon is könnyen elkészíthető formában adom most közre. Csak ki kell nyomtatni, kivágni a műveletcsíkokat,   félbehajtani , s összeragasztani, s máris  jöhet  a gyakorlás. A lap egyik oldalán a művelet van, másik oldalán pedig az összeadás, vagy kivonás szó.
A kinyitott ujjak segítenek biztos támponthoz jutnia  a gyereknek, s ahhoz viszonyítottan  gondoloatban kinyitni vagy becsulni ujjait.
A legegyszerűbb műveleteket és az algoritmusokat már  nem vettem bele, de  ennyiből is jól látható, hogy mi az elsős,  műveleteket érintő anyag.  S bizony ez nem kevés, s egyáltalán nem semmiség. Alap!
Ami  nagyon fontos, hogy tartós és szilárd  legyen.