Egy átlagos Freinet-s nap

Egy átlagos  Freinet-s nap jellemzői  jól megmutatják, hogy miben tér  el ez  a pedagógiai szemlélet a hagyományos  pedagógiától,  s miért kapcsolhatók az un.  alternatív pedagógiák közé.
 
Mi az ami nincs  a Freinet pedagógia rendszerében, ami  a hagyományos pedagógiára jellemző.
 
Nincs  45 perces tanórákra és óra közi szünetekre  osztott napirend.
Nincs  csengetési rend, csengetés.
Nincs  csukott ajtók mögötti tanítás-tanulás.
Nincs  padsorokba  ültetés.
Nincs  pedagógus által kialakított  ültetési rend.
 
 
Mi az ami  viszont van:
 
Van  heti és napi terv.
Van  beszélgetőkör  és plénum 
Van  önálló döntés a feladatok  vállalásában és a feladatvégzés sorrendjében.
Van  egyéni haladásiütem és egyéni segítségnyújtás
Van  felelősség a munkavégzésben a gyerekek és pedagógus  számára is.
Van  lehetőség különböző munkaformák gyakorlására.
Van  saját pihenő és szabadidő a gyerekek számára.
Van  műhely, osztály könyvtár, és pihenő rész a termen  belül.
Van  állandó lehetőség  a szabadrajzolásra, tárgyalkotásra, szabadmozgásokra.
 
 
 
 
 
 
Az átlagos nap, egy Freinet osztályban BESZÉLGETŐKÖRrel és a nap megtervezésével kezdődik. Amelyben az osztály a beszélgetőkörnek  kialakított sarokban összeül és bárki elmondhatja, hogy mi történt vele az előtte  való nap délutántól. (álmok, érzések,  történések). Viszont  nem kötelező megszólalni, ez teljes mértékben saját  döntés kérdése. Időnként vannak témák, amit a pedagógus kezdeményez, és annak a megbeszélése  van helyette. A végén a nap tervezésére kerül sor hogy milyen tanulási témák lesznek? ( Pl. matematikából az 5 ös  szám gyakorlása, olvasásból új betű vagy épp ellenkezőleg gyakorlások,  környezet ismeretből  pl. az érzékszervek közül a látás .  Testnevelési foglalkozás pl. 10től 3/4  11-ig, rajzból vagy énekből, technikából is egy  meghatározott feladat.) Ehhez a gyerekek hozzáadják a saját  terveiket is. (pl van aki rajzolni szeretne, mert van egy saját témája, vagy táncolni szeretne  a társaival mások szeretnének esetleg valamit megbeszélni, elolvasni , )
 
Ezt követően az osztály általában eldönti, hogy melyik tanulási területtel  akar kezdeni.
(3-4 osztályban ez már természetesen így működik, első osztályban az azért ezt a  pedagógus dönti el )
A téma felvetése, indítása  a pedagógus által történik. Ez többnyire egy rövid idejű frontális formát jelent, amit a gyerekek önálló vagy csoportban végzett munka formái követik. Ezt segítik a munka és feladat kártyák, amelyek  változatos tevékenységeket ajánlanak fel az  adott témával kapcsolatban, s  egyben választási  lehetőséget adnak a tanulóknak is.  A feladatvégzés után az osztály újra összeül és mindenki elmondja, hogy Ő mit választott, s mit végzett el? Így teljes  és részletes kép lesz arról a feldolgozási munkáról ami a téma kapcsán megtörtént. Ez általában 45-60 perces időtartam után történik meg.

Az első nagy egység után van egy hosszabb (25-30 perces) pihenő, tízóraizó idő.

Majd az újabb tanulási területtel folytatódik a munka hasonló rendszerben.
 
A pedagógus egész nap változóan  foglalkozik a tanulókkal egyenként, vagy kisebb csoportokkal ott és  abban amire nekik szükségük van. S ott és abban  nyújt segítséget a gyerekeknek ahol  arra szükség van.
 
Minden gyereknek van természetesen saját padja, ahol a személyes  tárgyai   van, s ami az ő privát   világa, s nem elfoglalható engedély  nélkül másnak Ide bármikor  " visszavonulhat".  Ezek azonban  nem sorba  rendezve, hanem csoportokba rendezve.

A tanítási nap folyamán a gyerekek nyugodtan abbahagyhatják az épp végzett feladatot ha elfáradtak, megéheztek vagy  WC-re  kell menniük.  A tapasztalatom azonban az, hogy a gyerekek  -mint ahogy a  felnőttek is  szeretik végigvinni  a megkezdetett munkájukat, s utána iktatják be  maguknak a pihenést. Mivel teljesen változó, hogy kinek mennyi időre van szüksége  (pl  a matematikai) feladat sor  elvégzésére, az is változó hogy ki mit csinál éppen.  van aki már  a szabadidős tevékenységével van elfoglalva, van aki meg épp a pedagógus egyéni fejlesztésében vesz rész. Vannak akik csoportosan készülnek egy  előadásra, vagy végeznek valamilyen tanulási tevékenységet
 
Az  osztálytermek van egy  un. műhely része, amit bárki használhat - kérdezés nélkül- a nap folyamán azzal a feltétellel, hogy maga után rendet kell hagynia.  A " műhely sarok" különböző fontos eszközökkel  van felszerelve. (festékek, ecsetek,  ceruzák  kréták, papírok , ollók  stb.) Ide  bármikor  bemehet "alkotni" bárki egyénkét vagy akár csoportosan.
 
Van az osztálynak még egy fontos  része, ahol a  használható, könyvek,, munkakártyák és kényelmes ülő helyek - laticelek vannak összegyűjtve. Ide be lehet vonulni és  olvasni, nézegetni, zenét hallgatni, beszélgetni a társakkal)
 
Nagyon fontos része egy Freinet teremnek:  a számítógépnek  és nyomtatónak kialakított rész. Itt készülnek az osztály újságok, s itt lehet  a számítógépes programokat is használniuk  a gyerekeknek. ( s mamár  persze egy digitális tábla is. ami sajnos nekem nem volt. Viszont volt  az első pillanattól kezdve ahogy lehetett projektor a számítógéphez.)

Ezek a tárgyi- elrendezésbeli különbségek , de jól  jellemzik a szemléletbeli különbségeket is . Ebben az elrendezésben  és  szabály rendszerben nem lehet hagyományos módon tanítani.  Önálló és kiscsoportos  feladat végzések, és saját ütemben  történő haladások a jellemzőek. Az a fontos amit már  elért a munkájával  szorgalmával egy - egy gyerek, s az, hogyan tudnak együtt dolgozni, együtt létrehozni közös dolgokat.

Természetes része a napnak az is ha egy - egy szülő bejön,  s ő ad át valami új  ismeretet, tevékenység formát az adott egységhez kapcsolódóan a gyerekeknek. (Természetesen ezek előre egyeztetett események.)

 
A nap végén  fontos rész még  az osztály életében, az un. PLÉNUM. Itt megint körbeülnek a gyerekek a pedagógussal, és "lezárják" a napot. Ez kb 20-percnyi idő arra, hogy mindenki elmondja mire  haladt  a feladatok elvégzésben?  Mi volt  kellemes  vagy  kellemetlen a számára.



 
Nálam a tanterem ajtaja állandóan nyitva  volt. A gyerekek így bármikor  kimehettek a WC-re elintézni ügyeiket.  vagy akár csak  egyedül lenni egy kicsit  Amikor az iskola  többi osztályának szünete  volt, gyakran bejöttek korábbi osztályaim tanulói egy kicsit "szippantani" a régi életük légköréből. s gyakran odaültek  valaki mellé és  segítettek nekik a feladataikban. Elmesélték  életük  apró történeteit.