Nagykovácsi Freinet tábor 1990: mandala készítő műhely

 

Nagykovácsiban volt a tavaszi Freinet tábor 1990-ben, s ott találkoztam először a MANDALA szóval, illetve azzal az élménnyel amit egy mandala rajzolása, festése, színezése közben azóta sokszor átéltem.

Marija -német kolléga- a tábor vége felé ajánlotta kis műhelyében ezt a témát. A tábor zavartalan működésnek biztosítása lévén a feladatom, alig jutott időm a műhelyekben való munkára, viszont minden nap meg kellett új és új váratlan helyzetet, feladatot oldanom. Ettől már eléggé fáradt és feszült voltam. S akkor egy hirtelen döntéssel elhatároztam, hogy a mandala műhelyben részt veszek, mindent félretéve.

 

Így meghatározó és maradandó élményben volt részem. Hatása azóta is tart.

 

Nem volt semmiféle magyarázat , ismertetés a MANDALA fogalmáról, csak egy egyszerű kérés és egy szabály felállítása mentén elkezdődött és tartott 2-3 órán keresztül a "munka",  a mandalakészítés.

Kellemes , nyugtató lágy zene hallgatása közben kellett 2-2 résztvevőnek akik valamilyen szimpátia alapján, de szavak nélkül csak a tekintetből választották vagy elfogatták egymást együtt festeniük.
 

Engem egy német kolléga választott, így ha akartam volna sem tudtam volna beszélni, mert nem tudok sajnos németül Elkezdődött a közös munka.
 

Kaptunk egy kör alakú lapot (elég nagy volt kb 30-40cm átmérőjű) kaptunk. Valamint festékeket tégelyekben, viszont ecsetet nem kaptunk, az ujjunkkal kellett festeni.

Nem volt téma,
nem lehetett szóban semmilyen információt átadni-kapni,

halk, meditatív zene szólt, ebben kellett közösen létrehoznunk egy valamit erre a kör alakú lapra.

 

Feszültségem az elején nemhogy csökkent volna hanem még fokozódott, hiszen minden eddig ismert megoldása a megállapodásnak  kiesett, s mégis együtt kellett dolgoznunk. S akkor valahogy rájöttem, hogy nem feltétlen kell alkalmazkodnom, egyszerűen elkezdtem festeni pirossal és kékkel. Ami önmagamat is meglepett, mert a piros színt sosem szerettem igazán.

 

S ahogy az ujjaimmal felkerültek a kacskaringós, erőteljes formák, elkezdett belőlem elszállni a feszültség, indulat. Társam próbálta  tompítani maga szinevel a hatást. Időnként rápillantva  láttam rajta, hogy  nem igazán erre számított, viszont a színek kiáradása belőlem  egy idő után engem is csendesebbé, lágyabbá tett.

Egyre inkább képes lettem figyelni a társamra.

Elkészültünk - a nem valami esztétikus festménnyel- de akkor egy életre szóló élményt szereztem arról, hogy a mandala készítés közvetlenül képes a feszültségek csökkentésére, a legbékésebb módon. Anélkül, hogy azzal bárkit is megsértene, megbántana az ember.

 

Rögtön utána nekiálltunk egy másik mandala elkészítésének. melyen már a nyugalom, az egymásra figyelésből adódó harmónia jelent meg, s színeiben is a pasztell színek domináltak. A mai napig emlékszem erre a 2 élményre- Magam előtt látom akkori magamat, a két említett színt, a feszültséget, amivel indult , és a lecsendesedést amit okozott a festés. a  második mandala festés nyugalmát, boldogságát.

Akkor elhatároztam, hogy ezt a munkámban is fogom használni, s azóta bizony sok tanítványomnak adott már jó élményt a mandalázás sokféle  formája. Nem beszélve  unokáimról, kiknek ez természetes  dolog már.

 

Az alábbi mandala nagykovácsi kertünk  mandalája. Lezáró mandala forma lett, öntudatlanul is, bár amikor  nekifogtam nem gondolkodtam  azon, hogy milyen  formát kapjon, "csak" ragasztgattam egy nagy papírra a kertben termett gyümölcsök  szalvéta képeit - mert meg akartam őrizni a kertet képi  formában.

 

Nagykovácsi Freinet tábor 1990. április

Az 1989-1996 közötti időszak jelentős fejlődési pálya  volt   a Freinet pedagógia  általános iskolai alkalmazhatóságának

•    Egyrészt rendszeressé váltak a Freinet - táborok / találkozók. Volt év , hogy két  továbbképzésre is  futotta   a lelkesedésből, elszántságból,  és az anyagi  lehetőségekből.
• Sokunk  pár ezer forintjából  létrehoztuk a Magyar Freinet Alapítványt
• Elindult , és  éveken át   rendszeresen megjelent a Freinet  Magazin, amelyben szót kapott mindenki aki úgy gondolta  van mondani valója a Freinet –pedagógia  alkalmazását, gyakorlati  munkáját  illetően. 
• Rendszeresen összejöhettünk a Belvárosi Művelődési Házban (Bp. V. ker. Molnár u.) Ott volt mindenki, aki az un. Alternatív, vagy reform pedagógiák valamelyikével szimpatizált. A Waldorftól a Rogersen át, a Montessori és Jena-plán, a Lauder későbbi magyarországi elindítói, tanárai ugyanúgy, mint a különböző oktatási főiskolák, egyetemek tanárai, adjunktusai. Iskola kutatók, pszichológusok. Mindazok, akiket érdekelt, érintett a változtatás igénye.
• 1990-ben megjelent az első nagy összefoglaló kiadvány a  Freinet -vel könnyebb címmel , az Esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola kiadásában . ( Ballangó Jánosné, Galambos Rita, dr. Horváth H. Attila, Staudinger Beáta  szerkesztésében)
• Az ország lekülönbözőbb iskola típusaiban Attila vagy Rita vezetésével ismertetőket - rendkívüli nevelési értekezleteket- tartottunk páran, a Freinet pedagógia lényegéről, gyakorlatáról.
•  A Pécsi Pedagógiai Nyári Egyetemen 4 éven át volt Freinet fakultáció is, szintén Attila és Rita vezetésével, s amelyben-háromban magam is vezethettem egy-egy műhelyt.
• 1990 tavaszára vállaltam,  Klér Andreával (akivel a Búbánatvölgyi Freinet találkozón barátkoztunk ösze) hogy megszervezünk egy újabb, Búbánatvölgyhöz hasonló  nemzetközi  tábort / találkozót. Amely létre is jött 1990 április első napjaiban, tavaszi szünetben.  

A tábor  helyszínéül  sikerült   bérelnünk a Nagykovácsi Erdészeti Nevelő Otthonnak helyet adó  Tisza kastélyt, minden  szolgáltatásával együtt. Így  igazán ideális  helyszínünk volt  a nemzetközi találkozóhoz. 50-60 fő  volt a résztvevők  száma,  s többen az ott átélt  élmények hatásra kezdtek hozzá munkájukban a Freinet pedagógia  adaptációjához munkájukban. s később  jelentős sikereket, hírnevet  szerezve maguknak  munkájuknak. A kastélyhoz tartozó  nagy   ős fás park, és a remek időjárás együttesen lehetőséget adott mindenkinek a szabadban  való élmény gyűjtésekhez a haiku és ELf  vers formák gyakorlásához. A tágas  tanuló termek, meg a manuális tevékenységekhez  adtak ideális teret. A kastélyban volt a szállás, 2- 4 -6 személyes  szobákban. Modernnek számító , ízléses bútorzattal, Az étteremről nem is beszélve, ahol először  sikerült megvalósítanunk, hogy a vegetáriánusoknak külön ebéd  készüljön.

 

A nemzetköziséget 3   pedagógus  képviselte. Walter és Marija Németországból és  Líz  nevű kollégánk Hollandiából. Mindhárman nagyon jól ismerték a Freinet pedagógiát, és  gyakorolták is  munkájukban  minden  nap. Másrészt nagy nemzetközi tapasztalattal is rendelkeztek, hiszen  többször részt vettek a NEMZETKÖZI FREINET TALÁLKOZÓkon, a RIDEF-en is. Amelyet  minden  évben egyébként más országban tartanak több száz pedagógus  részvételével,a világ minden tájáról. a mai napig,  

 

Mindhárman tartottak nekünk  műhelyt is.

Marija által ismerkedhettünk meg a  jógá-val, s más relaxációs mozgás formákkal.  Ami 1990-ben igencsak  különlegességnek számított. Nem voltak még akkor Magyarországon jóga  stúdiók, esetleg könyvekből lehetett  valamilyen ismerettel rendelkezni e téren, főleg falun. A másik  műhely amit  Ők vezettek nekünk még ennél is  rendkívülibb volt. S ez  a MANDALA műhely volt. Én ott hallottam először - gondolom nem voltam ezzel egyedül-  a mandalázásról. S mivel  Freinet - táborban az ismertető szövegeknek van a legkevesebb tere, természetesen SAJÁT ÉLMÉNYŰ TANULÁSI formában. Amit  a Freinet tábor Nagykovácsi. Mandala készítő műhely  c írásomban részletesebben leírtam  http://villanasok.blogspot.hu/2008/08/kapcsoldsi-pontok.html
 

Ez az ismeret aztán  az életem  során sokszor  újra és újra szerepet kapott ha  szükségem volt  akár  saját magamnak, akár  diákjaimnak a  lecsendesedésre. Itt készített egyik mandalám később, a törtek tanításánál kép kirakóvá válva, oktatási eszközzé minősült át.

Én is  sok gyereknek, felnőttnek adtam tovább, remélem. (Utolsó osztályom egy mandalacsokorral búcsúzott tőlem az idén)



Walter igazán hasznos tapasztalatait osztotta meg velünk, a  téren, hogy a  zene  és a különböző tevékenységek milyen  kapcsolatban állnak egymással.

 

Az újság készítő műhely tagjai készítettek is egy  interjút / összefoglalót utána  vele, így mindannyiunk számára  megőrződött ez. Ez különösen  fontos  , mert  a Freinet találkozókon, táborokban  jellemzően  több műhely  van  egyidőben. Így  törvényszerű, hogy  valamiről, valamikről mindig lemarad az ember. Az újság  egyik fontos feladata  ezért az  események, élmények megőrzése, közre adása
 

Líz a Haiku és az ELf  verselés szabályaival ismertetett meg bennünket. Amiket  később szintén  használtam munkám során a gyerekekkel. Mindkét  vers-szerkezeti forma  akkor még csak az egyetemen magyar szakot végzettek számára volt  talán ismert. Nem lehett még HAIKU-s  köteteket látni a könyvespolcokon. Egyáltalán  a pillanat költészetéről azt hiszem  semmit sem tudtunk. Itt viszont gyakoroltuk, elmélyülve egy levél, vagy  fadarab , csigaház, vagy  virág nagyszerűségében. Felüdülést, kikapcsolódást nyújtva.  Líz instrukciója, igen egyszerű volt, : Sétáljunk a parkban  és  gyűjtsünk  magunknak egy  "tárgyat" (növényt, fadarabot, csigaházat, kavicsot, követ) bármit, ami megszólít, és a haiku szabályainak  megfelelő versformában rögzítsük élményünket, gondolatunkat, érzéseinket. Ez teljesen más   hozzáállás  volt  a Freinet-vel akkor ismerkedőknek , mint, amit  továbbképzésről tudtak. Csak  úgy  sétálgatni,  magunkra  figyelni, a helyett, hogy jegyzet tömbbel kézben  szorgosan írnánk az előadó szavait, bizony  feszültség keltően  új volt. Belső ellenállással, kétségekkel , a téren, hogy ez  továbbképzés- egyáltalán.


A vers írásra  szánt idő leteltével kicsit feszengve, bizonytalansággal, mások  viszont fellélegezve, megkönnyebbülve , ült körbe a  műhely csapata. Mindenki elmondhatta, hogy érezte  magát, s persze kiderült, hogy a feszültség valamelyik formája mindegyikünkben ott volt. A versek elkészültek, amelyek az újságban aztán meg is jelentek.
Ezzel az érzelmi tapasztalattal - hogy nem dőlt össze  a világ attól, hogy  továbbképzésünk sétából, belső központunkra figyelésből, s azoknak szavakba öntésből állt, az ELF-el már  sokkal könnyebben  boldogultunk. Főként, hogy nem egyedül, hanem  kis  csoportokban hoztuk létre  a 11 szavas  verseket. A csoportok szimpátia alapján jöttek létre.

 A külföldi kollégák által vezetett műhelyek remekül kiemeltek bennünket a napi gondjainkból, feltöltöttek bennünket. Új utakat mutattak egyfelől  magunk jobb megismerésére, másrészt diákjainkkal kapcsolatos munkánkban.
A tábor központi témája  egyébként a középpont, a kör, a pont volt. Tehát  ezek  a műhelyek nagyon pontosan épp ennek a témának  a megismerést, megélést szolgálták. Megteremtve és feloldva  is azt a feszültséget ami kell egy új   ismeret, információ célba jutásához.

Az elmaradhatatlan újság készítő  műhely, már nemcsak stenciles technikával, hanem fénymásolással dolgozott, s a találkozó végére létrejött Nagykovácsi Freinet Találkozó újságja. Ráadásul 2 nyelven. Magyarul, németül egyszerre.

Amely itt elolvasható

http://prezi.com/x_kkisjk4okh/nagykovacsi-nemzetkozi-freinet-talalkozo-1990/
 

 

A nagy műhelyek az akkor annyira fontos  érzett KDF (Közoktatás, Differenciált Fejlesztése ) pályázatokról, tapasztalatairól, szóltak.Többen  voltunk már  akkor  akik pályáztunk és  nyertünk is már. Így volt  mit  a többiek elé tárni. Ugyanakkor tele  voltunk  bizonytalansággal, magány érzéssel. Szerettünk volna  valahogy  összekapcsolódni. S bár a következő években kialakult egyfajta  műhely munka, de mégsem sikerült -  elsősorban egy önálló Freinet iskola hiánya miatt- tartóssá tenni. Mindegyik  más  reformpedagógiai irányzat  létrehozta  a maga  iskoláját, sőt  akár iskola  hálózatát,  Freinet iskola  nem jött létre. Igaz persze , hogy  Freinet  maga így fogalmazott a már oly sokszor idézett  művében:
 

  Celestin Freinet:  Ősz Gabi frdítása

 

 Azt  gondolom - így 20 év távlatából, és  tapasztalatával- , hogy egy központi iskola és központi irányítás  nélkül az egyéni utak nem képesek tartósan  fennmaradni. S épp amikor a központ volt  a téma, nem tudtuk, nem  mertük megfogalmazni  a legfontosabb   belső  vágyunkat ennek a központnak -iskolával együtt- történő  felállítást.  Megelégedtünk pályázati  sikereinkkel, önmagunk eredményeivel, s  nem láttuk a fától az erdőt!  Talán nem  hittünk eléggé abban, hogy összejöhet egy ilyen  vállalkozás, vagy nem is akartuk ennek  felelősségét  vállalni. Bizonyára sok  összetevője  van. A tény azonban, hogy amíg  a kis műhelyek pontosan, a meghatározott témának, célnak megfelelően működtek, a nagy műhelyek  elmentek a lényeg mellett.
 

haiku: 3 soros vers, egy témáról ,látványról, hangról, gondolatról, érzésről. A verssorok szótag száma kötött
1. sor  5 szótag
2. sor 7 szótag
3. sor 5 szótag
 Vannak más szabályok is, lsd.:  wikipédia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Haiku

Elf :11 szóból álló  szabadvers
első sor  :1 szó
második sor :2 szó
harmadik sor :3 szó
negyedik sor : 4 szó
ötödik sor 1 (lezáró ) szó
A névelő -  a,az, egy, - nem feltétlen kell, hogy beleszámítson a szavak számába

mandala: Ősi kifejezési, rendezési forma világkép, ahol a középpontban maga az ember  áll. JUNG felfedezte, hogy mind  az egészséges, mind  a sérült lélekre jó hatással van.

http://www.szantal.hu/index.php?link=news%2Fnews.php&parentid=207&topic=9
 

 

 

 

 

Gondolataim és tapasztalataim a BESZÉLGETŐKÖRRŐL

Gondolataim a beszélgető körről általában

 A beszélgető kört szokták a Freinet pedagógia egyik jellegzetességének tartani. Kétség kívül fontos szerepet foglal el a mindennapi életben, vannak pozitív és negatív oldalai egyaránt
 

A forma nem egyedül a Freinet pedagógia sajátja, mondhatjuk a legtermészetesebb „eszköz” közös dolgaink megbeszéléséhez. Ősi forma.

6-8 ember önkéntelenül, automatikusan kört alkotva beszélget pl. busz megállóban, téren, szórakozó helyen, ha valami téma, esemény összeköti őket éppen. A körben mindenki egyenlően jól látja, hallja  a másikat , s a kialakul egy tér, amibe  nem lehet csak úgy  belépni.

Megvan a saját  dinamikája a körben ülő/ álló beszélgetéseknek is  .

Ø    Addig működik jól, amíg a közös érdeklődés vagy bármilyen érdek fenntartja (pl. információkhoz jutás )

Ø    Amíg minden tagja szót kap, szót kaphat, ha mondani valója van, s ez nem jár kockázattal számára, Azaz nem kell attól tartani, hogy bármilyen hátrány, megszégyenülés éri.

Ø    Amíg minden résztvevője szabadon dönthet arról, hogy egyáltalán megszólal-e vagy nem, s ennek sincs negatív következménye.

Ugyanez a forma azonban lehet épp ellenkező hatású is. Hathat súlyosan negatívan is, fenyegetően, ha a résztvevők egy részének,vagy akár egy   tagjának  az a szándéka, hogy a kör egy, vagy több tagját „pellengérre állítsa”, megnevelje vagy bármilyen más „erőfitogtatás” céllal nyomást akarjon gyakorolni a csoport  egy, vagy több tagjára.

Tehát maga a beszélgető kör léte vagy nem léte semmit sem jelent. A lényeget a beszélgető kör minősége adja. Ami viszont a pedagóguson múlik, s minden nap  próba tétel elé is állítja.

-         Mert mindig vannak olyan gyerekek, akik a végre megszerzett figyelmet maguknál akarják tartani, jóval tovább, mint az a társaknak elviselhető lenne.

-         Mert az időhatárok mégiscsak korlátok, közé kell, hogy szorítsák a beszélgetést.

-         Mert a metakommunikáció vagy megerősíti vagy, épp ellenkezőleg megkérdőjelezi megnyilvánulásainkat, s persze  a gyerekekét is egymás szemében.

A beszélgető kör milyensége, a pedagógus személyiségének tükre.

Tapasztalataim a beszélgető körrel kapcsolatban

 

o      A gyerekek között mindig van, akinek nem  „szíve csücske”  a  beszélgető kör. Ez lehet időszakos, vagy állandó hozzáállás is, viszont Tőle, tőlük fogjuk kapni azokat a fontos  kritikákat, észrevételeket, amelyek kapcsán  beszélhetünk a csoport egészével a - hogyan tovább? - kérdéséről a beszélgető kört illetően. 

o      Amikor  a beszélgető kört  ellenzők nyíltan megmondják,  hogy Ők bizony nem akarnak  mondjuk minden  nap  körbe ülni és beszélgetni, kezdhetjük  hinni, hogy jól  dolgoztunk. Hiszen  ha nyíltan, félelem nélkül  mernek  „szembe menni”  azzal amit a többiek  elfogadnak, akkor  ott valóban toleráns , őszinte  légkör  uralkodik.

o      Hasznos, ha az ember  kialakít magának, és  gyerekeknek  is –egy   jó rögzítési technikát a résztvevők gondolatinak, véleményeinek rögzítésére. Eleinte ez én csak magamnak  rögzítettem,  tanítás után, oly módon, hogy leültem és rajzoltam annyi  kis kört egy papírra ahányan  voltunk aznap , s igyekeztem visszaemlékezni arra, hogy ki mit mondott. Később ezt úgy változtattam meg, hogy  mielőtt nekifogtunk  volna   a beszélgetésnek mindenki, választhatott egy  kis képet ami őt jelképezte  aznap és azokat körbe  ragasztva mellé írtam amit  mondott. Ennek nagy előnye volt, hogy az Életünk könyveibe   így nyoma maradt a témáknak, s  szívesen olvasgatták később is.

o      A beszélgető kör   gyakorisága, időtartama  jó, ha  gyerekek igénye  szerint változik, mert  így megőrzi helyét az osztály életében, Nem lesz látszólagos időtöltés, hanem  valóságos tartalommal  bír éveken keresztül

o      Egyetlen osztályom sem volt  a Freinet-s évtizedeim  alatt  akiknél  szakadatlanul, változatlan formában  működött volna  beszélgető kör. Viszont minden beszélgető körrel kapcsolatban nyílttá tett konfliktus, nagy segítséget jelentett a konfliktusok természetes voltának elfogadásban, Vagyis jó gyakorló terep volt, más  jellegű problémák megfogalmazásához.

 
Néhány olyan  példát mutatok be , ami a beszélgető körrel kapcsolatos véleményeket rögzítette.

         

 

 

 

 

 

 

1 évfolyam 1990-91

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3 évfolyam 1996-97

 

 

 

 

A fentebb említett technikával -  rögzített - beszélgető kör 2007-ből 3. évfolyamon

 

 

Tanulást segítő tér a Freinet pedagógia gyakorlatában

1989 őszén, mikor már eltökélt szándékom volt a Freinet pedagógia adaptálása a véletlenek is segítségemre voltak. Az iskola vezetése épp akkor tudta cserélni irodabútorzatát. Így aselejezésre kerültek régi fotelek, melyeket megkapott az osztályom, kérésemre. Egy 3 személyes fotel és 2 db egyszemélyes fotel került be az osztályterembe, valamint egy  nagyobb szőnyeg, amivel azonnal ki tudtam alakítani egy nagyon jó beszélgető, olvasó, játszó, pihenő sarkot meglévő könyvespolcainkkal. Szerencsére a terem is  megfelelő méretű volt  mindehhez.

7 évvel később egy jóval kisebb terembe kerültem, igaz kisebb osztálylétszámmal is, de ott már nem lehetett külön sarkokat kialakítani. Ami jelentősen megnehezítette a Freinet pedagógia alkalmazását. Akkor le kellett szűrnöm azt a tanulságot, hogy a  Freinet pedagógia alkalmazásának alapfeltételei, közé tartozik egy tágas terem is, nem csupán különböző eszközök, technikák.

A beszélgető, pihenő, játszó sarok mellett, a terem másik részében létrehoztam egy műhelysarkot az által, hogy ott kapott helyett egy nyitott polcon minden olyan eszköz ami, a festéshez, technikai jellegű alkotásokhoz szükséges. Papírok, festő eszközök, fonalak, textíliák, ollók, ragasztók, sablonok, s azok a munkakártyák, amik technikai jellegűek voltak. . valamint egy iskolai pad és egy –irodai selejtezésből maradt -alacsony asztalka, ami ugyanúgy volt étkezőasztal, mint munkaasztal. Mellettük helyet  kapott betűnyomdánk is amelyet  egy szülő áldozatos munkájának köszönhettünk, is. Egy év múlva –pályázati pénzből- aztán bővült ez a rész egy pentiumos számítógéppel, ami óriási dolog volt akkor. S abban az évben, tehát 1990-ben az akkori elsősökkel még egy bábozó sarkot is  létrehoztunk, ami hol  elvonulós beszélgetéseknek, hol  bábozásnak adott helyet.

A terem többi részében a padok helye a feladatok célszerűségének megfelelően változott. Hol 2-3 pad összetolva csoportmunkáknak adott helyet, máskor egymástól eltávolodva egyéni munkáknak, vagy a falakhoz tolva szabad teret biztosítottak a táncokhoz, különböző dramatizálásokhoz, előadásokhoz.

Ha szükséges  volt még a folyosót is munkatérré alakítottuk,  mint ahogy ez  a képen látható. Épp, a fényképezés legegyszerűbb formáját próbálják ki a gyerekek a képen .S mivel ehhez a folyosón volt  megfelelő  fényerő, így  ott. De ez nem okozott semmi problémát, nem zavarták közben a többi teremben folyó tanórát. Természetes volt számukra, már  ekkor, hogy figyeljenek másokra, környezetükre.

Ehhez persze meg kellett tanulni az együttélés fontos szabályait. Az eszközök használat utáni visszahelyezését, valamit az igények, elvárások nyílt és pontos megfogalmazást, s azok komolyan vételét. A nagyszerű az volt, hogy ez nagyon hamar élő, működő rendszerré vált, a negyedikeseknél is, de következő tanévben az esősöknél is. Remekül lehetett  egyidőben saját munkáját  végezni  annak aki azt akarta  éppen  , míg  mások csoportban, vagy párokat alkotva  valami teljesen más   feladattal voltak elfoglalva. Mindezt kis hangerővel.

Mindenképpen hozzátartozónak érzem ehhez az egységhez,  a terem a  falainak használatát is. A Freinet pedagógia  nagy hangsúlyt fektet a  a gyerekek munkáinak,  alkotásainak elismerésére. Ennek egyik nagyon jó és mindenkor használható módja, azok kitétele az osztály falaira. Így osztálytermünk falai a tanulók legkülönbözőbb munkáival voltak mindig tele. Mégpedig mindenkiével. Ezt nagyon fontosnak tartom. Nem érdemjegy, vagy bármilyen rangsor szerint! S főleg nemcsak a tananyaghoz kapcsolódóan.  A falakon kaptak helyett a szabadrajzok, festmények is. Így a gyerekek érezték, tudták, hogy ŐK a fontosak igazán. Büszkék voltak arra, hogy mindenki láthatja a munkájukat. Akár egyedül, akár párban vagy  nagyobb csoportban dolgoztak is  együtt az adott  alkotáson. S mivel a festés, rajzolás minden napos tevékenységük volt, a falakon csak gyűltek a jobbnál jobb munkák, körülvéve minket színeikkel, élményeikkel. Aki a termünkbe belépett legelőször azt vette észre, hogy a gyerekek munkái mindenhol körül veszik.

A bemutató életképeket tartalmaz az első adaptációs évről

http://prezi.com/9dptr-7rex85/osztalyterem/

2000-től mikor új munkahelyre mentem, s fel kellett adnom a Freinet pedagógia teljes körű alkalmazását, viszont azt a hozzáállást, végig képviseltem osztályaimban, hogy a gyerekek munkái legyenek a falakon a különböző demonstrációs táblák helyett. S ugyanazt tapasztaltam, mint korábban. A tanítványaimat büszkeséggel töltötte el, nagymértékben segítette önbizalmuk megerősödést

Tanulást segítő eszközök a Freinet pedagógiában. 2. rész

Legfontosabb segítő eszközök közé sorolom a különböző gyakorlásra,  új ismeretekre  motiváló SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ társasjátékokat. Ebből nagyon sokat készítettem, Volt ami sikeresebb, hosszabb ideig használatban volt. Volt amelyik nem, de mindegyik valamilyen adott probléma feloldására, megoldására született.

A gyakorlás alapvető bármilyen ismeretanyag elmélyítésében, viszont sokszor improduktív a mechanikus ismételgetés, viszont ha ugyanaz a feladat egy társas környezetben, „játékként” jelenik meg akkor mindjárt kedveltebb lesz. Ráadásul addig használható, amíg szükség van rá. Bármikor elővehető, gyakorlásra, vagy csak egy jó kis játékra. Osztályfoktól, háttértudástól függően ezek a legkülönbözőbb szintűek lettek, kezdve a  betű, vagy  mennyiség felismeréstől, a sok feladatos, összetett csapatversenyekig, ahol már az együttműködés, egymás  segítése, vagy  akár feladat csak  együttes  megoldása,  hozhatta meg  a vágyott eredményt .  A munkakártyákhoz hasonlóan ez a terület is   szerteágazó, és sok szemléltetést kívánó, ami egy   bejegyzésnyi terjedelemben  nem mondható el. Így most inkább azokról az okokról, helyzetekről írok, amikor elősegítette az eredményes tanulást .

Itt meg kell jegyeznem azt a tényt, hogy  Freinet-s osztályaimban minden  disz-es tanuló a többiekkel egyidőben megtanult szabályosan olvasni, számolni, írni. Hiszen a társasjátékaimmal célzottan, egy-egy problémára koncentráltam, így az eredményességhez szükséges   gyakorlások áthelyeződtek  egy   másik síkra, amelyben szívesen vettek részt. Egyszerű szabályú  , dobásos  játéktereket hoztunk létre, -az előző  írásban   említett kollégámmal-. Földön, vagy asztalon játszható verziókban.  Dobás, feladat, lépés egyszerűségével.

Az olvasás megalapozása és a 10-es számfogalom kialakítása sok apró mozzanatból összeálló folyamat. Jellegzetes akadályokkal, amelyekkel minden tanulónak meg kell birkóznia. Viszont az, hogy kinek  mennyi időre  van szüksége ahhoz, hogy stabil tudást  érjen el teljesen  változó. Egy jó társasjáték  mindenkinek képes elegendő időt  adni a gyakorlásra.

Ilyen pl. az autópályás társasjátékunk központi feladata, a rendszámtábla olvasás.  A dobások számának megfelelő mennyiségű rendszámtábla elolvasása, az „értelmetlen” hangkapcsolatok gyakorlását teszi „értelmes” feladattá. Elengedhetetlen szakmai szempontból ahhoz, hogy a tanuló képessé váljon a pontos betűsor elolvasására, a kitalálás, következtetés helyett. Ezek a táblák korlátlan mennyiségben variálhatók, aktualizálhatók.

A játék, társasjáték új síkra, más helyzetbe   helyezi ugyanazokat a  betűkapcsolatokat. Mintha nem is tanulás lenne, holott a legkomolyabb gyakorlás folyik közben..

Fontos szerepe  volt a  saját készítésnek is. Mindegyik  játék magán hordozta a NEKTEK készítettem jelleget, ami  már fél év alatt  átváltott a  CSINÁLJUK EGYÜTT tevékenységgé, majd  a gyerekek   saját maguk is elkezdtek  különböző  tantárgyi alapú  társasjátékokat  készíteni az osztálynak. Szabályokat hoztak létre, s kipróbálva  a játékokat  az is kiderült, hogy mennyire  tetszik vagy épp nem tetszik a többieknek. Minden mozzanata így a tanulási folyamat részévé vált, Önmagukról, társaikról.

1990-es  évek elején még nem is lehetett kapni a mai játékokat, s bár  nagyon tetszenek és hasznosnak  is tartom pl. a  Djeco márkájú játékokat, vagy  a különböző ÉV játékai társasjátékok (Carcasson, Catan, 7 csoda, stb. Külön kiemelem a Montessori eszközöket, amelyek nagyon hatékonyak. Jó ha be tud szerezni  a pedagógus, vagy szülő párat belőlük, hiszen kivitelükkel, szabályaikkal minőségi játékot  nyújtanak. De nem  pótolják egy – egy konkrét oktatási  feladatra helyben készülő játékot, akkor sem  ha  azok kivitelükben szerényebbek is.

Azt is mondhatnám, hogy   Freinet pedagógia alapeszközei a szakmai tudás mellett az olló, és ragasztó. Papír, festék és ecset.

 A mellékelt társasjáték a magán és mássalhangzó összeolvasásának gyakorlására szolgál. Most csak egy mássalhangzó és a magánhangzók egy részével. Szabálya egyszerű. Annyit léphet a  játékos amennyit dobott, - a dobással azonos  mennyiségű betűkapcsolat-  elolvasása estén. Ha  nem tud annyi „rendszámtáblát” elolvasni amennyit  dobott, akkor  annyit lép előre amennyit el tudott olvasni. Szándékosan nincs   jelölve a  rajt és  cél, hiszen lehet -ha matematikai fogalmat is akarunk hozzákapcsolni finoman- 18-tól az 1-ig is  haladni. Megállapodás kérdése  tehát, hogy hol kezdődik a játék menete,Ez utóbbi esteben megfigyelhetik a  gyerekek az elvétel mechanizmusát ami matemetikai szempontból szintén fontos  terület, s egyáltalán nem egyszerű egy elsős  tanuló számára .

 

 

Új betűk tanulásakor természetesen nő a rendszámok mennyisége. Előzni lehet. Hiszen 2 sávos  a pálya. Ez egy gyors  játék ami  első évfolyamon szintén fontos szempont még.

A másik  játék az első évfolyam végén készült  segítségemmel. Alapját az a tanuló készítette, akiről korábban már írtam a Krakatau vulkánnal kapcsolatos probléma felvetése okán.  Ez már bonyolultabb szabályú, célja a számok helyének is megkeresése, nem csak mechanikus előre lépés.